*Szél... Honnan? Csak úgy a semmiből termett volna itt? Szeme káprázna, vagy valóban színek fényes kavalkádjából álltak össze kezében egy tárggyá, egy levéllé? Mágia? Hisz... hisz itt nincsen, hisz ő se tudja használni saját képességeit... Szerencsére. Épp ezért van tán itt... De... Mi ez? Hogyan... ?
Ám a kérdés nyitott marad, ő pedig értetlen... Hisztizni kezdene tán, az ő képességei miért nem működnek, ő miért nem tud valamit... De ezért van itt. Otthon... A gondolatra megrázza picit a fejét...
Közben kezei már mohón matatnak a papíron, kinyitva azt... A pecsétre csupán egy pillantást vet, majd - talán elismerően? - bólint egy cseppnyit... Szemei kutatva, érdeklődve szívják magukba a betűket, dolgozzák fel a jelentésüket... Asztal... igen, egy asztal kell a válaszhoz, na meg tinta, pergamen s penna! Felsiet gyorsan a szobájába, melyet az egyik félreesőbb városi fogadóban bérelt, majd kirántja a széket, s írni kezd, lelkesen, gyorsan... Aprócska, sűrű, ám mégis kerek betűkkel...*

" Üdvözletem!

Melia Canille a becsületes nevem. Egy messzebbi település lakója voltam egészen egy hónappal ez előttig, mikoris eljöttem onnan... Eljöttem, mert... "
*Itt elhal a penna sercegése... mit írjon? Mert elege lett? Mert kicsúszott a száján egy titok, melyet kiskora óta titkolt, mélyen, a lelke mélyén? Érzi a halottak jelenlétét... érzi, tudja, hogy hol vannak, nagyjából mennyien... érzi, önmagában őket, a bőre bizsereg... Nem kellemes... Mindez kiskorában kezdődött, aztán, ahogy nőtt, egyre inkább... Nem szólt senkinek sem róla, mélyen titkolta az egészet... Míg nem egy nap kicsúszott a száján, s 2 napon belül már a családja is tudta... Nem, nem lettek mérgesek, nem tagadták ki... Az anyja egészen felvillanyozódott a dologtól. Utána nézett, olvasott róla, miért lehet ez... Megtalálta, amit a lány is a kutatásai során: nekromancia... pedig nem is tudott arról, hogy Melia kiskorában, mikor elvesztette élete első háziállatát, egy kutyát, valamilyen rejtélyes oknál fogva feltámasztotta...
Az emlékre enyhén megborzong, a penna megremeg a kezében... Kiment a kisházba aludni a kertbe, s kifeküdt az ajtóba egészen... Innen pont rálátott a még barna, felásott földterültere. Halkan pityergett, s csak feküdt önmagában, közben, ahogy egy kisgyerekhez illik, lelkesen vakargatta a bokáján levő sebecskét, míg el nem kaparta...* ~Bárcsak itt lennél velem, picit kutyusom... bárcsak, bárcsak...~ *Talán még motyogta is a szavakat, majd szép lassan elnyomta az álom.
Halk nyüszítés verte fel. Két perc vagy több óra? Nem tudta megítélni, még sötét volt... Majd egy sikoly rázta meg az egész házat, töltötte meg hanggal pár pillanatig a némaságot, mely az éjjeli nyugalom óráiban belakta az egész környéket...*
Menj innen... menj innen... *Motyogta riadtan maga elé, miközben egészen a szemközti falig hátrált, a takaróját ölelgetve... A kutya pedig elvonult, elrohant, be az erdőbe, az árnyak rejtekébe, pont mielőtt anyja kijött volna a házból megvigasztalni a pityergő lánykát...
Így kezdődött minden, onnantól csak egyre rosszabb lett... De ő nem akar semmit se a halottakkal! Ez csak... baleset volt, annak pedig, hogy érzékeli esetenként a holttesteket, csak... csak... egy buta képzelgés!
De anyja nem akarta megérteni... "Ebből még jól megélhetsz kislányom!" mondogatta... "Beiratunk valami nagyobb mesterhez, az majd kitanít a dolog csínjára, bínjára!" Hogy ő nem akarta? Nos, az nem érdekelt senkit... Így került ide, Távolrévbe. Elszökött, nyugalmat keresve... S valóban, a mágiaapály, mely a környéket megüli, az ő képességét is kiszipkázta... vagy csak nem temetkeznek a környéken? Nem számít... itt jó egyelőre... De ezt hogy írja le?
Pár percig még reménytelenül bámulja a lapot, majd megfogja, s összegyűri mérgesen, majd a falhoz vágja. Üvöltene legszivesebben, de mégis egy fogadóban van... Szal magában hőbörögve, az ajtót bevágva viharzik ki az utcai fényre... Hogy a másik kérdésre, miszerint miért abba a bizonyos klánba akart kerülni, nem válaszolt? Na és... Oda se tudott volna sokkal többet írni. Unatkozott s társaságra vágyik... ennyi csupán... Tervei pedig nincsenek... Csak felejteni, lenyugodni, s talán tanulni valami értelmeset, aminek a gyakorlatban is haszna van...*


// Üdv :)

Fórumozni nagyon szeretek :) Igazából ezért játszom, nem a cspért :) OOC csupán kíváncsi voltam a klánra, ennyi lenne az indokom, semmi több :) Remélem nem gond, hogy egy ilyesmi karaktert próbálok megszemélyesíteni, s ezzel nem lesz gond a felvételnél :)
Userről egyelőre annyit hogy... eh, ha ennyire kíváncsiak vagytok, majd mesélek magamról, később, ha lesz alkalmam ;P

S remélem lesz :) Szeretek magamról pofázni :D

Melia //