Neme: Férfi
Megjelenés: Egy átlagosnál alacsonyabb , idosödő ember áll veled szemben.
Haja őszül , rendezett . Arca szakállas . Sovány alkatú, szeme zavarba ejtő .
Hangja dallamos , viselkedése mosolygós .
Ékszerként pecsétgyűrűt hord .
Ruházata egyszerű , barna csuhát és barna köpenyt visel.
Fejét csuklya fedi, lábán foltozott vörös bocskor van.

*Egy szakadt ruhában járó gyermek tér be a szállásra, s elrikkatja magát:
-Szülőanyja minden napunk, pólyája ezüst csillagunk, midőn ő nő, nevet vált, s ő lesz az éjszakánk, majdan egyszer felnőtté lesz, s végül megszüli önmagát.
Végül egy levelet tesz le egy asztalra, és további szó nélkül távozik. A levélpapírt pecsét zárja, s rajta egy címer áll. A Corvus családé.*

Mély tiszteletem az Alkony Fényeinek!

Választásom egyszerű okokra vezethető vissza. Társam e világban, Vazul Vaire köztetek jár, s kel, mint ahogy azt az alkony is teszi nap, mint nap.
Személyem már jó pár évtizeddel ez elött született Távolrévben. Apám és anyám szegény nemesi származásúak voltak, így a szokás szerint éltek, mikor öröklésre került sor. Két bátyám volt, s talán még ma is élnek valamerre. Az idősebbik, Threville Corvus kapta a család feudumját, a másodszülött, Arthur Corvus kapta a vagyont, én pedig kaptam a kolostort, ahova elküldtek élni és tanulni.
Sok éven át csak a kolostor falai közt éltem, kódexeket fordítottam, könyveket írtam, elmélyedtem a tudományokban, történelemben, művészetben és vallásban. Utóbbiban azonban lelkem kudarcot vallott. A tudomány és a világi életről szerzett tapasztalatok megdöntötték hitemet abban, hogy a kolostorban tisztelt egyetlen Isten tökéletes és mindig, mindig jó. Én ebben már nem tudok hinni. Én már túl koros vagyok ahhoz, hogy ilyen... álmokat kergessek.
Azzal, hogy belépek Az Alkony Fényei közé, értelmét látom a sok éves tanulásnak, megszorításnak és munkának, mellyel lekötöttek gyermekkoromban, ifjú koromban és életem derekán. Mára már csak öregségem maradt. Nem akarom ezt is elveszíteni a semmiért. Reményem, hogy olyanokra találok, akiket segíthetek, akik segítenek, akiket méltán nevezhetek családomnak. Tudásom, mely a művészetek, a tudomány, alkímia és az optika terén hódítanak, nem beszélve a sok nyelvről, melyet beszélek, a sok írást, melyet tudok, s a hadvezetést, melyet még édesapám, nyugodjék békében, megtanított nekem. Ezekkel mind kezdeni akarok valamit. Valamit, ami talán majd újra dicsővé teszi a Corvus nevet.
Számomra a pénz nem jelent semmit. Így a díj sem érdekel igazán. Csekély összeg egy megfizethetetlen adományért.
Én csupán magam szövetségese vagyok, s a magam diplomáciai küldötte.

Öregedő alázattal:
Lucius Corvus

//Ami pedig karakterem irányítóját illeti… nos, a valóságban csak Lucifernek neveznek.. Székesfehérvári vagyok, végzős gimnazista. A thrillion játékról kedves barátomtól hallottam, nem nehéz kitalálni melyiktől… Vazultól. Ő is ajánlottam Az Alkony Fényei klánt.
Ami a szerepjáték múltamat illeti, már volt szerencsém a M.A.G.U.S.-hoz, a Shadowrunhoz, az AD&D-hez és a Középföldéhez. Eltökélt szándékom, hogy egy olyan karaktert alkossak és vezessek, amelyik nem holmi idealista képből született, hanem igenis vannak szegénynek hibái… nem is kevés. De ez azt hiszem később ki fog derülni…
Tiszteltettem:
Lucifer//