Női sikoly....Röhögő férfihang....Álmából ébredező gyermek....Vértől pirosló fal....Haldokló anya....Kését kezében tartó apa....Rémült, zokogó kislány….A gyilkos ösztön újra támadásba lendül….Menekülés….Sötét éjszaka….Ismeretlen….Pusztulás….Halál….Élet….ÉLET?....Lehet halál után még élet? Vagy csak illúzió? Nem, ez a valóság. Valaki megmentette....Ájulás….Ébredezés….Apró szoba….Kíváncsian figyelő férfi….Kérdés….Kérdés…Kérdés….Álom….Valóság….Még mindig a szobában van….A férfi újabb kérdést tesz fel….Debbie felfogja, hogy mi történt vele....Vagy ez csak egy álom? Nem, ez a valóság.... A kérdés újra elhangzik….Remegő hangú válasz….Újabb kérdés, újabb válasz….Zokogás....
A gyermekkor elmúlt, a szenvedés megmaradt. Az ember mit sem tud Debbie szívének fájdalmáról, az csak annyit tud, amennyit a szem látni tud. A szív gondolatait észre nem veheti. Debbie nem is engedi, hogy szíve kitáruljon. Az egyetlen, amit tudni lehet róla, az a külső valóság. Egy átlagos nő….168 cm magas….Éjfekete haj….Zöld szem….19 éves fiatal leányzó….Kell ennél több? Ha igen, figyeld meg jobban. Észreveheted a kezein húzódó sebeket, mely a felvágott ereiről árulkodik. Nézd meg jobban és kötél szorításának nyomát fedezheted fel nyakán….És Debbie még mindig él, a Végzet nem engedi meghalni. Még nem jött el az ő ideje….Próbálkozásokat próbálkozások követtek, de nem tudta magát megölni. Bele kellett törődnie, hogy nem tud meghalni….De mit ér az élet, ha nem lehet várni a halált? Miért kell életben hagyni azt, aki várja a halált?....Debbie élete olyan, mint egy kártyavár, mely egyszer összeomlik, de lapjaiból újra élni tud a vár. A szenvedő lány nem tudja eldobni magától az életet, és így mindent újra kezdhet. Új életének első állomása az Alkony Fényei.